Cradle Of Filth - interjú 

A Cradle Of Filth igazi underground csapat; nevüket leginkább a metal műfaj rajongói ismerik, és közöttük is eltérőek a vélemények a zenekar munkásságát illetően. Színpadi megjelenésükhöz hozzátartoznak a jelmezek, fellépéseiket, klipjeiket nézve pedig úgy érezhetjük, mintha egy vámpírhistóriába csöppentünk volna. Hogy a banda tagjai hús-vér emberek, mi sem bizonyítja jobban, mint interjúnk, ami Paul Allenderrel készült. A gitáros híve az egészséges életmódnak, imádja a keleti kultúrákat, harcművészeteket, és gyakran veti akupunktúra kezelés alá a turnén megfáradt zenésztársait. A banda ősszel jelenteti meg legújabb lemezét, Thornography címmel, úgyhogy erről is kifaggattuk a kedves és szerény gitárost:

 

- Egyszer valahol azt olvastam, hogy a Cradle Of Filth hardcore zenekarként indult. Ez igaz? 
 
Paul: Igen. Az első két demón ez hallható is; aztán ahogy megváltozott a felállás, a zene is módosult. Nem sokkal azután változott meg teljesen, ahogy bekerültem a csapatba; ezt már a harmadik demónk is mutatta. 
 
- Arra, hogy mit hoztál magaddal a csapatba, az előző zenekarod hatással volt? 
 
Nekem a Cradle Of Filth volt az első bandám, úgyhogy semmiképpen. Valószínűleg az ízlésem volt hatással rá. 
 
- Nincs könnyű dolgotok, hiszen a többség számára nehezen befogadható zenét nyomtok, ebben valószínűleg nagy szerepe van Dani (Dani Filth, énekes-a szerk.) énekstílusának is, a black metalosoknak meg nem elég nyersek a dalok. Egyáltalán nevezhető black metalnak, amit játszotok? 
 
Paul: Ez még mindig sok ember számára homályos, sokszor megkérdezik tőlünk. Nem, nem vagyunk black metal csapat, nem is szólunk úgy; persze az imidzsünk hasonló. A dalainkban azonban sokféle stílusjegy megtalálható, a thrashtől kezdve a heavy metalon át a rockig. Az új albumunk például sok embert meg fog lepni, mert sokkal rockosabb lesz, mint az eddigiek. 
 
- Ha már megemlítetted az új albumot; úgy tudom, ősszel jön ki. Ismét egy szójátékot találtatok ki címnek; hogy áll össze a Thornography? 
 
Paul: A cím az emberiség bűnösségét próbálja jelképezni; ebben benne van a bujaság és az önzőség; a tövis természetesen Jézus szenvedéseire utal. Minden új albumnál megpróbálunk valami újat nyújtani; ez most is így volt; ahogy már említettem sokkal rockosabb lett, csak úgy árad belőle a rock’n’roll. 
 
- Ha jól tudom, most is a Chapel stúdióban vettétek fel az anyagot... 
 
Paul: Igen, a lemez nagy részét a Chapelben vettük fel, az éneket viszont Amerikában. 
 
- Most éppen Ville Valot vendégszerepel az albumon... 
 
Paul: Igen, a Byronic Man című dalban énekel. 
 
- Ez a pesti koncert egy rendkívül hosszú fesztiválturnénak az utolsó állomása. Hogy bírjátok a kiképzést? 
 
Paul: Én jelenleg elég fáradt vagyok, nagyon kemény volt ez az időszak! Ráadásul ezek után még nem is haza megyünk! Pár nap múlva Amerikában kell lennünk. Visszatérve a kérdésedre; ezt csak úgy lehet bírni, ha odafigyelsz magadra, és nem árt, ha jó az állóképességed. Én személy szerint megpróbálok egészségesen élni; óvatosan kell bánni az itallal is, és az sem árt, ha teletömöd magad vitaminokkal! Persze ez nem mindig volt így. Vegyük például a Principle of Evil Made Flesh (a csapat első lemeze, ami 1994-ben jelent meg- a szerk.) turnéját: akkor még én is jóval fiatalabb voltam; na ott volt minden: ivászat, dohányzás, egyéb tudatmódosító szerek. Aztán rájöttem, hogy ez hosszú távon nem vezet jóra! Képzeld el, ha valaki végig ezt csinálja egy hathetes turnén; a végére teljesen kiég. Én például minden nap szánok arra időt, hogy eddzek; muszáj, ha jó kondiban szeretnél maradni! 
 
- Nálad ez amúgy is fontos szerepet játszik az életedben, hiszen karatézol. Mikor kezdett el érdekelni a keleti harcművészet? 
 
Paul: Hatéves korom óta karatézom. Azt tudni kell, hogy a papám bokszoló volt; először ő kezdett el karatézni, aztán vitt engem is. Egy pár évet kihagytam, de később annál nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a keleti harcművészetekbe; nagyon szeretem a thai-chit, a judot és a Yoseikan karatét. Ezek kapcsán ismerkedtem meg az akupunktúrával is. Persze azóta állandóan jönnek a többiek a turnén, hogy itt fáj, ott fáj, nyomkodjam már meg őket! (nevetés) 
 

 

- Tavaly jelöltek benneteket a Grammy-re a Nymphetamine szám kapcsán. Milyen érzés volt, amikor megtudtátok? 
 
Paul: Fura volt, hiszen egy olyan csapat, mint amilyen mi vagyunk, nem számít ilyen jellegű elismerésre. Amikor a CNN-en felsorolták a zenekarokat, és említették a nevünket, nem akartam elhinni! „Á, biztos rosszul hallottam!” - gondoltam magamban. Persze nem nyertünk, de így is nagy dolognak tartom! 
 
- Egy elég komoly DVD-t hoztatok ki nemrégen. Miért érdemes megnézni? 
 
Paul: Tavaly jelent meg a Peace Through Superior Firepower; rengeteget dolgoztunk rajta Danivel! Az anyag gerincét a tavalyi párizsi koncertünk képezi, de ezen kívül sok érdekesség található rajta: például egy dokumentumfilm az elmúlt három évről. Aztán feltettük a zenekar eddig megjelent hat klipjét, sok-sok fotót valamint „backstage” jeleneteket. Végül is minden rajta van, ami egy érdekes DVD-hez szükséges! 
 
- Szerepeltek egy szám erejéig az UnderworldII filmzenealbumán. Igaz, hogy ez az első szám, amiben Dani végig tisztán énekel? 
 
Paul: Igen, ez így van. Amúgy azt tudni kell a dalról, hogy ez a Shamhain Hallo’ween II nótájának a feldolgozása. Szerintem érdemes meghallgatni, mindenképpen egy érdekesség! 
 
- Nagyon fontosak nálatok a külsőségek; profik a jelmezek, gyönyörűek az albumborítók, komoly díszlettel, vetítéssel készültök a koncertekre. Van valaki, aki segít ebben, vagy ti csináltok mindent? 
 
Paul: Mi csinálunk mindent. Leülünk, szépen sorban átbeszéljük, hogy ki mit képzelt el, aztán együtt megvalósítjuk. Ez főleg aktuális egy új albumnál vagy turnénál. Mindenkinek megvan a saját feladata a csapatban. A ruhákat is mi tervezzük, a zenekaros pólók mintáját például én rajzolom meg. Ezenkívül én készítettem el a nemrég megjelent DVD-nk menürendszerét, és szintén az én munkám a honlapunk designja. Fontosnak tartom, hogy minden a mi kezünkben legyen, mert így lesz igazán egységes a zenekarról kialakult kép.