|
November végén idén már másodszor látogatott el a Cradle Of Filth legénysége Magyarországra, hogy Dani Filth frontember vezetésével elővezessék teátrális metal zenéjüket az erre éhes közönségnek. A pár hónappal ezelőtt a Szigeten koncertező zenekar most a Petőfi Csarnok színpadán adott előadást. Az európai turnéjukra az indusztriális hatásokkal hódító svéd Deathstars kísérte el őket, valamint a honi Sin Of Kain fellépése tette teljessé az este felhozatalát.
A 2002-ben alakult Sin Of Kain tagjai Cathar énekes irányításával erőteljesen vezették elő a szintitémákkal dúsított, alapvetően black metalból eredő, de sok más műfaj hatásait is tükröző muzsikájukat. Mivel én nem tartozom a stílust kultiválók táborába, így nem annyira ragadott magával a produkciójuk. Ebben a kissé kásás, nem túl jó hangzás sem segített. Főként új dalok hangzottak el a körülbelül fél órás koncertjük során. Azt jegyezném meg még velük kapcsolatban, hogy egy kicsivel több eredetiség nem ártana, mert a példaképeik hatása néhol túl nagymértékben van jelen zenéjükben. Remélhetőleg a jövőben sikerül egy egyénibb stílust kialakítaniuk.
A svéd Deathstars indusztriális hatásokkal bíró, elég kiszámítható muzsikája következett. A banda a legtöbbet talán a kinézetre ügyel: az albumfotókon katonai egyenruhákban pózoló arcok itt is kifestve, bár egyszerű ruházatban jelentek meg. Whiplasher énekes mezítelen felsőtesttel tolmácsolta mély búgó hangon a strófákat. Ettől a nézők bizonyos nőnemű képviselői lehet, hogy szinte elaléltak a gyönyörtől és heveny eufóriában vonaglottak az első sorokban, de bennem inkább visszatetszést keltett. Főleg, hogy egy kis konditerem látogatás sem ártana, ha már nekivetkőzik szuggesztív frontemberünk. Whiplasher a számok között igyekezett kommunikálni a közönséggel, bár a mély bariton hangon előadott összefüggéstelen mondathalmazaiból sok értelmes dolgot nem lehetett leszűrni. Ezek után nézzük a zenét, ami elég egyszerű ritmusokból és riffekből építkező gótikus, darkos metal, némi indusztriális hatással fűszerezve. Hatásosnak hatásos, de eredetiséggel és komplexitással nem nagyon lehetne megvádolni a Deathstars legénységét. A háromnegyed órás előadásuk folyamán egymás után játszották gót slágereiket az eddig megjelent két lemezükről, a 2003-as Synthetic Generation-ról és a 2006-os Termination Bliss-ről. Aki kedveli a külsőségekkel hengerlő, egyszerű zenével operáló, divatos bandákat, biztosan jól szórakozott. Az meg, hogy az én szám lefelé görbült, talán a túlzott válogatósságomnak köszönhető.
A brit Cradle Of Filth tagsága pedig a szokásostól eltérően, kevés külsőséggel és cicomával csapott bele teátrális metal muzsikájába. A 2005-ös MetalMania fellépéssel ellentétben most nem voltak vonagló táncosok, mindent beborító tűzeső és látványos, változó színpadkép. Két groteszk fa alkotta a díszletet, valamint a háttérvásznon párszor vetített képsorok szolgáltattak látványosságot: ilyen volt például a ráadás előtti villámcikázás. Persze minek a szemfényvesztés, ha premier plánból figyelhetjük Dani Filth dobhártyaszaggató sivításait, hörgéseit és a hangszeresek precíz játékát. És hallhatjuk is, bár a hangszerek megszólalása jelen esetben sajnos hagyott némi kívánni valót maga után. Egymás után sorjáztak a jobbnál jobb Cradle szerzemények, főleg az új lemezre koncentrálva. A Thornography-ról elhangzott a Dirge Inferno, a Tonight In Flames, az I Am The Thorn, a Rise Of The Pentagram, az Under Huntress Moon és a Temptation. Utóbbi szerzemény egy Heaven 17 nevű szintipop banda dalának női énekkel megspékelt gótikus feldolgozása. Tehát tényleg sokat játszottak az új lemezről, és én bizony megfáradtam a sok 6-7 perces, hasonló riffekből építkező túlnyújtott dalon. Be kell vallanom, még a gótikus metalba oltott feldolgozás, a Temptation tetszett a legjobban a Thornography számai közül élőben. Ehhez köze volt a jó hanggal bíró énekesnőnek is, aki erőteljes orgánumával tette színesebbé a Cradle szerzeményeket. Persze azért voltak régi dalok is: a Dusk And Her Embrace, a Cruelty Brought Thee Orchids, az egybefűzött Ebony Dressed For Sunset/The Forest Whispers My Name és a ráadásban eljátszott From The Cradle To Enslave. No meg a Her Ghost In The Fog a Midian-ról, valamint a címadó és a Gilded Cunt a Nymphetamine-ról. Így a régi számok rajongói sem panaszkodhattak az eljátszott dalok összeállítását tekintve.
Ennek ellenére engem nem ragadott magával a profin tálalt Cradle Of Filth produkció. Ugyan a (bér)zenészekre tényleg nem lehet egy zokszavunk sem, egy minden ízében professzionális bandáról beszélünk. Egyszerűen számomra túl mesterkélt a zenéjük. Persze ettől még sokak szerethetik és szeressék is a muzsikájukat. És járjanak Cradle koncertekre, mert az jó. Nekik. És csalódni sem fognak, mert Dani Filth-ék élőben is magabiztosan hozzák a lemezeiken lefektetett színvonalat. Már ha a hangzás is kegyes hozzájuk, és nem torkollik néhány szerzemény zajmasszába.
Tehát összességében elmondható, hogy a koncertre ellátogató közönség nem csalódhatott az este folyamán, és azt kaphatták, amit vártak. Az évek során nagy népszerűségre és ismertségre szert tett Cradle Of Filth magabiztosan vezette elő színpadias, black metalból eredő, az utóbbi időben inkább gótikus irányba hajló muzsikáját. A Deathstars is partner volt a színpadias előadáshoz, és a Sin Of Kain is beleillett az este felhozatalába. Mindenki azt kapta, amit várt. Ez alól én sem vagyok kivétel.
A cikk forrása: Underground Zenei Kultúrális Magazin |
AJÁNLOM AZ OLDALT
