A Mocsok Bölcsője Budapesten
2007.01.02. 09:08
|
|
A Mocsok Bölcsője Budapesten
(Cradle of Filth- PeCsa, nov.30.) A médiadiktátorok által kontrollált világ mögött rejtőzik valami más is, ami csak azok számára látható, akik fáradságot nem kímélve kutatnak az igazi és hiteles után. A slágerlisták, lemezeladási eredmények ugyanis könnyen félrevezethetők lehetnek. Hosszú évtizedek óta létezik egy földalatti világ, a kemény zenék birodalma. Nem csinos tátikák, és eszetlen örömködés jellemzi, hanem széles spektrumú, emberi szöveg- és érzelemvilág, valamint igazi hangszeres tudás. November 30-án ismét Magyarországra látogatott a Cradle of Filth zenekar. A korai kezdés miatt az előzenekarokról lekéstünk, ám ez az este amúgy is a Cradle of Filth-ről szólt, akik legújabb albumukat, a Thornography-t jöttek bemutatni. Adósaink maradtak, mivel Szigetes fellépésükön enyhén szólva is csapnivaló hangzással játszottak, valamint a fesztivál-hangulatban nem is érvényesülhetett igazán zenéjük atmoszférája, ami a zenekar talán legerősebb pontja. Most elég volt egyetlen pillantást vetni a színpadi díszletekre, és egyértelművé vált, hogy bizakodni kezdjünk. Lemezbemutató koncert lévén, az új album két dalával nyitottak. Már ekkor is nagy ováció fogadta Danit, a mélynövésű, rasztahajú sikoly-felelőst, valamint az őt kísérő zenészeket. Ezeket a szerzeményeket még nem ismerhette mindenki, így nem csoda, hogy az igazi hangulat a régebbi daloknál (Dusk and Her Embrace, Cruelty and the Beast, The Forest Whispers My Name és társainál) teljesedett ki. Mivel vegyítve kerültek elő az életmű darabjai, feltűnő volt az a tendencia, ahogy a zenekar egyre inkább a rockosabb hangzás felé mozdult el, háttérbe szorítva a régebbi black metalos hangvételt. Ezt magyarázhatja, hogy Dani Filth énekes körül az évek során folyamatosan cserélődtek a zenészek. Dani pedig igazi frontemberként vezényelte a koncertet. Extrém sikolyai, kegyetlen orgánuma védjegyét képezi a zenekarnak. Hangja széles spektrumú, és mindent tud, amit csak ez a marcona stílus megkövetelhet a művelőitől. Sikerült élőben is reprezentálni a szövegek, és album borítók hangulatát. Bár ezúttal elmaradtak a lenge öltözetű táncoslányok, a sötét misztikum csak úgy sütött a dalokból. A lírai igényességű dalszövegek a Drakula vámpírvilágából kölcsönzött szereplőkkel telítették az elménket. Buja vámpírszüzek, gótikus romantika, és túlvilági miszticizmus fülledt hangulatával telt meg mintegy másfél órára a terem. Ráadásként elhangzott még a From the Cradle to Enslave, az igazi Cradle of Filth himnusz, ami megkoronázta az estét. Black metalos berkekben hosszan fognak még vitatkozni a zenekar kommercializálódásáról, de én azt gondolom, egy rutinos zenekar profi megmozdulását láthatta, aki ott volt. Mivel mostanság gyakran útba ejtik hazánkat, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy tegyen egy próbát a Cradle of Filth zenekarral. Aki ismeri és szereti őket, az úgyis szerét ejti, hogy legalább egy fesztiválon elcsípje őket.
|